Tűz
2024. október 11.

"Égni a vágytól és hallgatni róla – ez a legnagyobb büntetés, amit magunkra mérhetünk."
Federico Garcia Lorca

Minden tettünk, amelyet szenvedély hat át, magában foglalja a tűz erejét.
A tűz elemű személyek nagy szabadságvággyal bírnak, ösztönemberek, érzelmileg túlfűtöttek. Energikusak, nagylelkűek, lobbanékonyak. Mint ahogy azok a ma esti táncdrámák szenvedélyes nőalakjai, akiket épp ez a fékezhetetlen szenvedély sodor a pusztulás felé.

Bernarda Alba háza
a „könnyek Andalúziájában"

Garcia Lorca utolsó alkotása, „a spanyol falvakban élő nők drámája” alcímű Bernarda Alba háza az egyéni boldogságot eltipró társadalmi kötöttségek bírálata. Egy gyászoló özvegy és lányai sorsán keresztül a bezártságból, az elfojtásokból adódó feszültséget, a vágyakozás erejéből táplálkozó egymás ellen fordulás természetét rajzolja meg. Lorca remekül érzékelteti a visszafojtott szenvedélyek fülledt légkörét. Aki meghajlik a kemény hagyományok előtt, magára vállalja az örök boldogtalanságot. Aki lázad ellene, aki derűt, boldogságot igényel, az belepusztul.

Táncolják:
Adela - Nier Janka / Miriam Munno
Lányok - Bocsi Petra, Letizia Melchiorre, Diletta Ranuzzi, Diletta Savini
Bernarda – Nyeste Adrienn
Pepe Romano - Vincze Lotár

zene: Manuel de Falla – El amor brujo
fény: Szabó Dániel
jelmez: Bianca Imelda Jeremias
díszletkoncepció: Tóth Kázmér és Juronics Tamás
díszlet kivitelezés: Scabello
koreográfus: Juronics Tamás

Bolero
„Ha vágy, akkor Bolero”

Egy húsz évvel ezelőtt végzett nemzetközi zenei felmérés szerint a Bolero hangzásvilága alkalmas leginkább arra, hogy beindítsa fantáziánkat. Parázsló szexualitástól fűtött, kérlelhetetlen, sodrón zakatoló dallam. A mű ötlete Ida Rubinstein táncosnőtől származik, ő adta a megbízatást 95 évvel ezelőtt Ravelnek, és első koreográfusa is egy nő, Bronyiszlava Nyizsinszka, a híres Vaclav Nyizsinszkij húga volt.


Táncolják:
Nier Janka, Letizia Melchiorre, Diletta Ranuzzi, Diletta Savini, Czár Gergely, Kiss Róbert, Vincze Lotár, Francesco Totaro

zene: Maurice Ravel
fény: Szabó Dániel
jelmez: Bianca Imelda Jeremias
díszlet kivitelezés: Scabello
koreográfus: Enrico Morelli

Bizet - Scsedrin: Carmen
a „kiömlő vér dala”

Carmennek lenni nem döntés, hanem sors kérdése. Mert, ha egy szépséges cigánylány démonikus csáberővel születik, és szeretne kitörni addigi életéből; a könnyen indulatba jövő munkásnők, rájuk prédaként leső durva katonák és nagyhangú torreádorok közül, mit tehetne mást, mint engedni ezt a csáberőt működésbe lépni. És Carmen ösztönösen mesterien működteti: incselkedik, dacol, visszavág. Kapható, ám teljességgel megkaphatatlan. Minden férfit rabul ejtő nőiségével, zabolázhatatlan érzékiségével sikerrel harcol a férfiak fölényével szemben, mindaddig, míg egyszer a szívét is át nem engedi. A kisiklás pillanatnyi, ám ez a szerelem lesz a végzete mégis. Hiába menekülne, hiába taszítja el az érte mindent feladó, a szerelmes Micaela-t is elhagyó férfit, annak is egyetlen lapja maradt már. Carmen és Don José a vonzalom-taszítás kettős játékában mindvégig egymás ellenfelei, és megsemmisülésük is egymás által történik.

Táncolják:
Carmen - Letizia Melchiorre
Don José - Francesco Totaro / Vincze Lotár
Micaela - Diletta Ranuzzi / Bocsi Petra
Torreádor - Kiss Róbert
Végzet – Czár Gergely
Lányok – Diletta Savini, Miriam Munno, Nyeste Adrienn, Nier Janka, Diletta Ranuzzi/Bocsi Petra
Rendőrök - Kiss Róbert, Vincze Lotár, Francesco Totaro

zene: Georges Bizet, Rogyion Konsztantyinovics Scsedrin
fény: Szabó Dániel
jelmez: Bianca Imelda Jeremias
díszletkoncepció: Juronics Tamás és Czár Gergely
díszlet kivitelezés: Scabello
koreográfus: Juronics Tamás és Czár Gergely

Juronics Tamás – művészeti vezető
Pataki András – igazgató